A minap olvastam egy cikket azzal a címmel, hogy „A szingliség nyomorúság, ne áltassuk magunkat”. Habzó szájjal kezdtem el olvasni, hiszen a fejem felett lebeg a téma hetek óta. (Tovább olvasva rájöttem, hogy nem az én korosztályomnak szól, de akkor is csókoltatom, aki felhányta a netre, mert nagyon nem értek egyet az ilyen sarkított elméletekkel.) A munkatársaim, barátaim, családom egyszerűen mindenki a nyakamra ül, és onnan prédikál, hogy „Miért nem szedsz össze valakit?” Elsőre az a válasz böffent fel belőlem, hogy „Nem szedek szemetet más után.”

Akkor részletezzük:

Minden hétköznap 5:30-kor kelek, hogy a munkahelyemre időben érkezzek (ha a BKK is úgy akarja), ott 8-9-10 órákat dolgozok naponta, attól függően, hogy a főnökeimnek éppen milyen igényeik vannak. Majd haza gurulok a heringpartyval és máris a napomból csak 2 óra utazással ment el.

Hogy ne úgy nézzek ki, mint egy partra vetett bébifóka, jógázok vagy futok, ez is pár órát elvesz az életemből és kicsit haza is vágja az amúgy sem makulátlan kinézetemet. Kemény dolog a lelkibéke elérése…

A nap megkoronázásaképpen pedig előkészülök a következő munkanapi harcokra és bevetem magam a pihe-puha takaró alá a macskával egyetemben.

 Kérdem én: Melyik szabad 5percemben tartsak fenn egy értelmes párkapcsolatot?!

Ugye, hogy elég lehetetlennek tűnik?

Persze ott a hétvége az 2 teljes nap. Mivel is telik? Mosás, főzés, takarítás, bevásárlás, attól függ, miben vagyok soros. Túrázok, sétálok, futok, mert az kell. 1-2 havonta eljárok bulizni, moziba, színházba.

Itt a remek alkalom és környezet az ismerkedésre! Mi is történik ilyenkor?

 Semmi!

 Mert félnek tőlem a pasik (Pedig még nem is láttak reggel a kávém előtt). Félnek attól, amit közvetítek. Mert valahogy sosem éreztem azt, hogy hiányozna a másik felem és egy kan nélkül nem lehetek teljes. Sőt!

Nem szorultam arra sosem, hogy megmentsenek, hogy vigyázzanak rám. Egy önálló, életképes, vezető beosztású felnőtt nőnek tekintem magam és ez messziről bűzlik. Szaglik, ám de nem is kicsit. Hiszen egy ilyen nőtnek sokkal nehezebb bevinni egy találatot, mint aki a klasszikus Disney filmeken szocializálódott. Ez még nem jelenti azt, hogy nem vágyom egy társra vagy legalább egy partnerre a hülyeségben. Leginkább ez hiányzott az eddigi kapcsolataimból, hogy egyenlő fél ként kezeljenek.

 Példák az életemből:

 a, alany: Kora 17, gimnazista.

Anyja helyett anyja voltam. (Nagyon perverzen hangzik, de olvasd tovább!) Csináltam neki kaját, le ellenőriztem, hogy készen van-e a leckéje, maceráltam a továbbtanulással és még egy szülői értekezleten is részt vettem miatta. Hát nem erre vágyik minden tini?

 b, alany: Kora 23, munkanélküli.

Egy igazi bipoláris idióta. Programjaink kimerültek a tv nézés számítógépes játékokjátszása és a cukrászda rendszeres látogatásában. Sosem rukkolt elő ötletekkel, így hát kezembe vettem a gyeplőt majd egy hisztis 6 évest meghazudtoló modorban a szememre vetette, hogy ő sosem választhat programot. Micsoda sérelem!

 c, alany: Kora 31, fogalmam sincs, hogy mit dolgozott…

Kapcsolatunk az „unatkozunk egyedül” elvén alapult. Annyira sem vett emberszámba a kedves fiatalember, hogy amikor enyhe alkoholmérgezés jeleit mutattam, egy borkóstoló hétvége alkalmával, addig erősködött, hogy beadtam a derekam és lecibált egy újabb borászhoz. Lehet, hogy szimplán ki akart nyírni, csak azt nem értettem, hogy miért ilyen költséges verziót választott.

 Így szerintem érthető a mostanra kialakult cinizmusom és pesszimista hozzá állásom. (Pedig a randijaimat még el sem meséltem)

 Szóval áttekintve levonhatom a következtetést, hogy a legkevésbé sem állok készen egy újabb kapcsolatra. Csak ezt a környezetem valamiért nem látja be, de szerencsére ez nem is fontos.Jelenleg nagyon jól érzem magam, minden panaszkodásom ellenére.

Úgy döntöttem, hogy el kezdek egy bakancs listámat. Meguntam, hogy csak vegetálok a munka és a magánéletem között aztán az üres járatokban túlgondolom a dolgokat.

 Ideje élni!

 Ezért is csináltam meg ezt a bolgot, hogy itt megoszthassam mindenkivel mennyire is jó dolog nem „szinglinek” hanem élőnek lenni.

 Itt követhetitek majd végig, hogyan lesz egy magyar szürkéből valami egészen más. ;)